Hungarovox
Az első szövegfelolvasó gép magyar nyelven
A beszéd gépi előállítása terén a forradalmi változást a számítógép jelentette. Az első számítógéppel vezérelt beszédszintetizátorokat Amerikában és Svédországban fejlesztették ki az 1960-as évek végén. Egy évtizeddel később lépett be a témakör kutatásába Magyarország (1979), Bolla Kálmán fonetikusnak köszönhetően, aki az MTA Nyelvtudományi Intézet Fonetikai Osztályának akkori vezetője volt.
Az osztály laboratóriumában készítették el az első magyar szövegfelolvasó rendszert – HungaroVox – , amely magyarul olvasott fel tetszőleges begépelt szöveget (1982). A rendszer alkotói: Olaszy Gábor, Nikléczy Péter és Kiss Gábor. Ez a rendszer az MTA Nyelvtudományi Intézetének szolgálati szabadalma (1982, lajstrom száma: 185527).
Ez volt az első gépi szövegfelolvasó Magyarországon. A HungaroVox rendszer egy cipős doboz méretű, digitálisan vezérelhető analóg formánsszintetizátorból (VOX-12), egy PDP 11/34-es DEC gyártmányú (könyvszekrény nagyságú) számítógépből (a gép központi memóriája 64 kByte volt), valamint egy Fortran nyelven íródott vezérlő programból állt.
A Hungarovox formánsszintézis elven működött, tehát alapvetően fonetikai jellegű paraméterekkel (formánsok, időtartamok, intenzitások stb.) vezérelték a beszédszintetizátor egységet. A beszédet 370 féle fonetikai “hangszelet” felhasználásával generálta. A VOX-12 a vezérlése során 10 ms-onként kapott formáns adatokat a számítógéptől, mindig az adott beszédhangnak/hangátmenetnek megfelelően. A hangja robotos volt, de jól érthető. Tudott énekelni, suttogni, rekedt hangon is beszélni. A szabadalmat a Budapesti Elektroakusztikai Gyár megvásárolta. A gyár bemutató darabot gyártott belőle.
VOX-12 hangbemutató
Hungarovox hangok
A Hungarovox akár nyelvtörőt is ki tudott mondani, sőt éneket is elő tudott adni a sajátos hangján.